Itt a nyár. Ha borzongani vágytok, nézzétek meg a Stranger Things Netflix-sorozat epizódjait! Ez a szerethető főszereplőkkel teli sci-fi-horror-dráma sorozat a képzeletbeli Hawkins városkában játszódik a ’80-as évek elején.

A főszereplő gyerekek körül természetfeletti jelenségek kezdenek kibontakozni egy rosszul sikerült – tiltott – tudományos kísérlet következményeként, mely hasadást hozott létre a világok között, és felszabadított egy erőteljes gonosz hatalmat egy másik dimenzióból. Az első évad elején Will nyom nélkül eltűnik. Egy közeli titkos laboratóriumból elszökik egy rejtélyes, telekinetikus erővel bíró, a dolgokat az elméjével mozgatni képes lány, Tizenegy, aki elhatározza, hogy segít a nyomára bukkanni, mert rájön, hogy bár akaratán kívül, de köze van az eltűnéséhez.

A párnába markolós horrorjelenetek, az édes, nosztalgikus pillanatok mellett a sorozat mélyebb vonzereje a kapcsolatok feltárásában rejlik: az anyaság, apaság, odaadó szeretet, férfi-nő közötti kölcsönhatás témáit járja körül. Szíve és humora van a történetnek, ezért nem válik merő vérontássá, hanem a horror műfajt felülmúlva a barátság, a megváltás hathatós sztorijává lesz, a jó győz a gonosz felett.

A sorozat bővelkedik hibás apafigurákban. Will apja csak akkor bukkan fel, mikor eltűnt fia miatt anyagi kompenzációt remél, Nancy és Mike apját annyira nem érdekli, hogy mi folyik körülötte, hogy szó szerint alszik a foteljában az események sodrában, a tudós pedig, aki elválasztotta az újszülött Tizenegyet édesanyjától, majd fogságban nevelte fel, Papának szólíttatja magát, noha kegyetlen és veszélyes kísérleteknek teszi ki a lányt. A második évadban tűnik fel Billy erőszakos apja, akinek mérgező magatartása örökletes programként a gonosz oldalára állítja a fiút.

Az elromlott családi kapcsolatokkal szemben Will édesanyjának szenvedélyes szeretete áll. Nem adja fel a reményt, hogy kisfiát megtalálja, a hatóságnak sem hisz, eszeveszetten lyukat szakít a falba, mikor fia hangját hallani véli odaátról. Állhatatossága és megérzései nyomra vezetik.

Filmnézés közben az érzések átáramlanak rajtunk. Ha katarzist élünk át, sírással vagy nevetéssel megtisztulunk, elfojtott érzelmeink felszabadulnak.

Fordította: Dobai Katalin

Forrás: humanumreview.com