Újabb táboroztatót kérdeztünk a kedvenc élményéről, illetve a Mi lenne, ha…? kérdés is felmerült. Nándi felelt a PEOPLE TEAM-mel kapcsolatos érdeklődésünkre.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Altatáskor körbementünk a szobákon az összes felügyelővel, majd altatóként elénekeltük Misivel a Könnyű álmot hozzon az éjt. Az egyik fiú nagyon megköszönte nekünk, mert neki otthon a mamája mindig ezt énekli.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?

Feledékenységem, lehet, megemlítené, voltak, akik azt gondolták rólam elsőnek kívülről, hogy fennhordom az orrom. Az utóbbit nemegyszer az oldotta meg, hogy jobban megismertük egymást, így ez kitisztult, és utána jóban lettünk, de szerintem nem muszáj mindenkinek feltétlenül kedvelni a másikat, ezt célnak kitűzni elég sziszifuszi munka lenne. Amikor ez fontos, ami szerintem akkor van, ha valamilyen közreműködésről van szó, az a lényeg, hogy a kettőnk kapcsolatától függetlenül megtaláljuk egymásban az értéket, ami előrejuttat mindkettőnket, így erre törekednék.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol?

Univerzális nincsen, de ahogy zenélek, sok emberrel találkozom, és tőlük általában a hangszerükről szoktam először kérdezni. Egyszerű, általában ott van előttük, és minimum annyit nézték a kirakatban, mielőtt hozzájuk került, mint én a sajátomat, így nem nehéz róluk mesélni. Onnantól sok irányba el lehet vinni a beszélgetést, éppen amennyire nyitottak rá. Egyszer egy srác elmondta, hogy annyira lehangolta a basszusgitárját, hogy már búgott a színpadi hangosítás is.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis?

Dramatikusan letépném a pólóm ujjait, hogy bandanát kössek utána belőlük a fejemre. Az összes Soba levest összegyűjteném a fagyasztóból kihúzott alsókkal együtt, majd vegyi fegyverként használnám. Ha minden kötél szakad, a táboros kordonokat használnám WC-papírként.

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Egy napra vagy életemre? Egy napra biztosan sas. Repülni egész nap, vadászni biztos menő lehet, de egy hét után beleunnék. Életemre macska, mert neki senki nem mondja meg, hogy mit lehet és mit nem.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Beöltöztem egyik magyartanárunknak egy diáknapi akció folyamán, mert egyszer ez véletlenül sikerült. De valószínűleg nem én vagyok a kedvence, mert aktívan került, amikor próbáltam vele egy közös képet készíteni. Szerencsére aznap az igazgató úr is hasonló szerkóban volt.

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

2-t mondanék, ha fagylalt lennék, az egy erős vanília, maximum egy gyenge sztracsatella. Szeretem tisztán tartani a szobám körülbelül az első 30 percig; a pizzára ketchupöt kérek; ami a tányéromon van, megeszem.

Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz majd, ha véget ér a nyár?

Nándi vagyok, már 3 táborban segédkeztem, mindig nagyon jól éreztem magam. Számítani nem számítok soha semmire, szerintem pont az a varázsa a táborozásnak, hogy van egy kiszámíthatatlansága, nem lehet tudni előre, hogy éppen elvisz az eső, vagy fülledt meleg lesz, viszont azt igen, hogy lényegében ez mindegy, mert úgyis jól fogjuk érezni magunkat.