Dóri, én tudom, hogy egy-egy helyzet mennyire vicces lehet, de vannak olyan pillanatok, amikor a nevetéssel többet tudunk ártani, mint amennyit használ. Hidd el, én is nagyon szeretek nevetni, és nincs is annál jobb, amikor egy társaság minden tagjának fülig ér a szája.

Elmesélem neked Fanni történetét…

Legújabb barátom, Fanni tízéves volt, amikor jelentkezett a PEOPLE TEAM programozótáborába. Akkor már harmadik éve járt hétvégente programozást tanulni az otthoni iskolájába. Igen könnyen mentek neki a feladatok.

Ebben a történetben nem mellé lettem beosztva, hanem Julcsi mellé, aki szintén a programozótábor tagja volt. Julcsi egy szegényebb vidékről jött, és keveset konyított a számítógépekhez, mégis arra vágyott, hogy megtanulja használni, és később ezt kamatoztathassa.

Így aztán a turnusvezető, Andi jó ötletnek találta, ha a két lányt egymás mellé teszi. Remélte, hogy Fanni a szárnyai alá veszi Julcsit, és sok dolgot megtanít neki a számítógépek kapcsán. Julcsi lelkesen gyakorolt, mindenre odafigyelt, és valóban gyorsan tanult.

Úgy tűnt, hamarosan utol is éri a többieket, amikor történt valami. Éppen a napi feladatot készítették el a számítógépen. Amikor már a megoldás végén jártak, Andi bejelentette, hogy mindenkinek be kell mutatnia az elkészült projektmunkát.

Ennek örömére a gyerekek bepörögtek, és még inkább igyekeztek, hogy klassz megoldások születhessenek.

Elkezdődött a bemutató. Szép sorban mindenki kiállt a többiek elé, és a projektor segítségével elmondta, hogy mit készített, és hogyan.

Nagyon ügyesek voltak a programozópalánták. Természetesen a legjobb munkát Fanni végezte. Utoljára maradt Julcsi. Zavarban volt, ugyanakkor büszkeség is csillogott a szemében, hiszen neki is sikerült elvégeznie a feladatot. Legalábbis úgy gondolta. Kiállt a többiek elé, de hiába próbálta elindítani a programot, nem sikerült.

Andi kiment, hogy megnézze, és kiderült, hogy kimaradt egy nagyon fontos parancs a programozás során. Fanni erre hangosan felnevetett. Nem értette, hogy a többiek szerint ez miért nem vicces.

Julcsi könnyekkel áztatott szemmel ült vissza a helyére, majd ráborult a padra, és csendesen sírni kezdett.

Andi mérges tekintettel nézett Fannira, és megkérte a csapatot, hogy üljenek körbe. A csapat egy-egy széket felemelve beült a terem közepére, majd Andi megkérte a gyerekeket, hogy mindenki mondja el a mellette ülőnek, mit szeret benne a legjobban, és mit a legkevésbé. Ahogy haladt körbe a sor, hamarosan Julcsi következett. Éppen Fanni ült mellette. Elmondta, hogy mennyire szereti, hogy Fanni ilyen ügyes, és ennyi mindent tud, viszont az nagyon rosszulesett neki, hogy kinevette.

Fanni elszégyellte magát. Bevallotta, hogy ösztönösen jött a nevetés, és igazából nem akarta megbántani a barátnőjét. Tudja, hogy mennyit gyakorolt és milyen sokat tanult azért, hogy képes legyen elvégezni ezt a feladatot.

Ezután már csak egy csapatölelés maradt hátra.

Te nevettél már ki valakit olyasmiért, ami nem volt vicces?

Kovács Dalma