Márti, képzeld el, hogy nekem is millió becenevem van. Nem csak Nyunyókának hívnak. Voltam már Füles, Maszat, Nyuszi-muszi és még ki tudja, hogy mi. Sokra már nem is emlékszem. Tudod, a beceneveket valamilyen kiemelkedő külső vagy belső tulajdonság alapján szokták kapni az emberek.
Elmesélem neked Adri történetét…
Épp a második turnus kezdődött a PEOPLE TEAM táborában. Adri a színházi tábor új lakója volt. Már otthon is tagja volt egy közösségnek, akik minden évben új darabot mutattak be. Most pedig ki akarta magát próbálni egy új helyen is. Nyitott szívvel és büszkén csatlakozott a csapathoz. Izgalommal telve várta, hogy vajon miként fog alakulni a következő egy hét.
Az első foglalkozás alkalmával sorban bemutatkoztak. Aztán Patrik, a turnusvezető elmondta, hogy a PEOPLE TEAM táboraiban az a szokás, hogy mindenkinek adnak egy becenevet itt, a színházi táborban. Úgy is mondhatjuk, hogy művésznevet.
Adrinak nem tetszett annyira a dolog, mert nem szerette, ha másként hívják. Valahogy nem érezte egyik megszólítást sem megfelelőnek. Így egy kicsit kellemetlenül érezte magát.
A többiek sorban meséltek magukról, hogy a csapat ki tudja találni a művésznevüket. Egy-két játék is előkerült, amivel jobban megismerhetik egymást. Sorra születtek a becenevek: Primadonna, Sztárséf, Gombostű, Nárcisz, Anakonda és még sorolhatnám. Utoljára került a sor Adrira. Kivörösödött fejjel várta, hogy vajon mit szavaznak meg neki a többiek. Az egyik javaslat a Pálcika volt, a másik a Ropi. Mindkettő utalt a lány vékony testalkatára.
Adrinak azonban egyik név sem tetszett. Inkább sértőnek érezte, mint rá jellemzőnek. Az iskolában is piszkálták a testalkata miatt, és úgy tűnt, itt még inkább azt a tulajdonságát emelik ki, amit nem akart.
Sértődötten közölte, hogy márpedig keressenek neki más nevet, mert nem hajlandó ezzel a művésznévvel szerepelni semmiben. A dühkitörésén elcsodálkozott mindenki, még Patrik is. Abban maradtak, hogy másnapig még gondolkoznak, és a foglalkozást ezzel fogják kezdeni.
Estére már ott vártam a szobában az alábbi üzenettel: „Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!” Adri nem értette, hogy mit szeretnék ezzel mondani neki, de a hosszú fülem megtetszett. Kedvesen körbeölelt, és a fülembe súgta, hogy őt akkor sem nevezheti senki Pálcikának vagy Ropinak.
Másnap reggel, amikor a csapat összegyűlt a parkban, Patrik felolvasott egy történetet. A mese arról szólt, hogy három barátnő becenevet adott egymásnak. Az egyikük nem elégedett meg a névvel, így összeveszett a többiekkel, és messzire szaladt. A hosszú és viszontagságos út után, amikor újra összetalálkoztak, rájött, hogy nem az számít, hogy hívják, hanem hogy kik vannak körülötte.
Patrik elmondta, hogy a művésznévnek nem a sértés a célja. A lényeg, hogy legyen egy kiemelt tulajdonságunk, amiből kialakítják mások a becenevünket.
Adri megértette, hogy miről van szó, és elfogadta a Ropi nevet. A tábor végére pedig annyira megkedvelte, hogy azóta is használja a nevet.
Kovács Dalma
