Lora, el kell mondanom neked, hogy ritkán jelentek ki ilyet, de most muszáj: „Ha nem veszel vissza magadból, akkor lelépek tőled!” Nyunyóka-becsületszavamra mondom, hogy még soha nem hagytam el senkit, de ezt már nem bírom tovább! Egyetlenegyszer vetemedtem arra, hogy valóban elhagytam valakit.

Elmesélem neked Bogi történetét…

Bogi szülei híres kutatók voltak. Emiatt rengeteget utaztak, több alkalommal lányukat is magukkal vitték. Tavaly nyáron azonban olyan helyre kaptak meghívást, amit nem javasolnak gyermekek számára. Ezért úgy döntöttek, hogy elküldik a lányukat táborozni. Így esett a választás a PEOPLE TEAM tudóstáborára.

A szülők abban is reménykedtek, hogy a lányuk a következő egy hétben közeli barátokra tesz majd szert. Bátorításképp már ott vártam rá az ágya mellett, az éjjeliszekrényen. Nem mondom, hogy nagy becsben voltam tartva, de legalább nem kerültem az ágy alá.

Amikor elkezdődött a turnus, Zitának, a tudóstábor oktatójának azonnal szemet szúrt Bogi tudása. Családjából adódóan persze sok információja volt olyan dolgokról, amikről a többiek még csak nem is hallottak. Ezzel pedig nem is volt gond. Zita szívesen bevette a munkába, komolyabb feladatokat adott neki, kihívások elé állította.

Bogi eleinte ügyesen vette az akadályokat, valami azonban megváltozott benne. Fitogtatni kezdte a tudását, a többieket leszólta. Arrogánssá, büszkévé vált. Felsőbbrendűnek gondolta magát a többiekkel szemben. A csoporttársai egyre kevésbé érezték jól magukat a társaságában.

Már nem tanított, hanem okoskodott. Nem hagyta, hogy a többiek gondolkozzanak, és maguk jöjjenek rá a dolgokra. Mint egy okoskodó tanító néni, ott állt mellettük, és folyamatosan beleszólt a dolgaikba. Nem engedte, hogy bárki is hibázzon. A tökéletességre törekedett.

Zita is észrevette, hogy a többi gyereket egyre inkább zavarja a kis tudóspalánta gőgje. Ezért összehívta mókus segédjeit, hogy kiokoskodjanak valami megoldást a problémára. Egész délután zajlott a megbeszélés, míg végül elkészült a terv.

Másnap reggel Zita örömhírrel fogadta Bogit. Azt mondta neki, hogy előléptették mókussá, és ezentúl mellettük fog tevékenykedni. Persze Boginak azonnal dagadt a melle a büszkeségtől, és már kezdett is volna dicsekedni, amikor a mókusok magukkal vitték.

Olyan feladatokat adtak neki, amiket képtelen volt megoldani. Hiába kért segítséget, nem kapott megfelelő választ. Többször felhívták a figyelmét arra, hogy neki ezt tudnia illik, hiszen ő okos, és már mindenhez ért.

Nem kellett sokáig várni, még aznap este sírásban tört ki Bogi. Zita leült mellé, és meghallgatta a panaszát. Végül elmosolyogta magát, és megmagyarázta Boginak a történteket.

A kislány tátott szájjal hallgatta, hogy mit gondoltak róla a többiek, és mennyit panaszkodtak rá. Amikor Zita befejezte a beszédet, Bogi bocsánatot kért, és elmondta, hogy ő ebből az egészből semmit sem vett észre.

Néha nem is látjuk, hogy miként bánunk másokkal, mégis megbántjuk őket. Ezért fontos, hogy megosszuk egymással az érzéseinket, gondolatainkat.

Végül szerinted mókus maradt Bogi, vagy visszafogadták a csapatba?

Kovács Dalma